Első balesetem... és még csak 2 hete vezetek...

Megtörtént!! Egy úgynevezett 3pontos fordulás közben... elütöttem... 2 postaládát és 1 jelzőtáblát.
Anyósommal készültem éppen az iskolába menni... mikor a sajnálatos baleset megtörtént.
Szerinte ez csak idő kérdése kezdőknél mikor esnek át ezen... tehát a balesetmentes szüzességemnek oda... :)))
Szerencsésnek mondhatom magam hiszen jelentős anyagi kár nem történt és a postaládákon kivül mindenki életben maradt... ( ja és korán reggel volt... senki sem látta... )
Azóta óvatosabban fordulgatok az tuti...
Puszi mindenkinek, vigyázzatok magatokra... rohanok órára...

Prioritás az olvasás, írás

Nem tudom ki hogyan érez az oktatással kapcsolatban, de nem is olyan régen némiképp megdöbbentett a tény, hogy az óvodai évben, ami már ugyan iskola előkészítő, de még nem maga az iskola októberi feladatként a szülők megkapták... a gyereknek olvasnia kell.. és írnia... minden fontos adatot magáról le kell tudnia írni... én nem mondom, hasznos ha a gyerek tudja és elmondja hol lakik... vészhelyzet esetén fontos... de hogy alig 5-6 évesen már olvasson és írjon... ez erősen meglepett...
Zsolti kellő érdeklődést mutatott mindig is a számok iránt és mérsékelt érdeklődést a betűk iránt... most kaptunk 1 hónapot... október végéig, hogy olvasson és írjon... kérdeztem anyumat, hogy én vajon hogy tanultam meg mindezeket... és szerinte verejtékes munka volt a javából...
Nos a lecke fel van adva... Zsolti betű oktató CD-rommal játszik és gyakoroljuk vele a betűket... de olvasni azt még nem tud... ( pár szót azért már felismer de ez még nem kifejezetten olvasás mert minden ami Bud-al kezdődik mindegy milyen hosszú az Budapest ... és hasonló esetek...)
Remélem nemsokára ő olvas majd nekem esti mesét ... :))))
Minden tiszteletem az övé... két nyelven beszél ... (mostanra folyékonyan nyomja a rizsát angolul) és most hirtelen olvasnia és írnia is kell... előbb angolul majd később magyarul is.
Ebben az elektronikus világban 6 évesen lassan e-maileket fog küldeni a rokonainknak... :)))

Nem nooormális... épp ezért az enyém és szeretem...

Nem gondoltam volna, hogy van nálam őrültebb ember, de itt szembesülnöm kellett az igazsággal... az egész Zitting család őrült. Mindenki, akiben Zitting vér folyik gond nélkül éjszakázik akárcsak apósom, akinek születése óta az éjszakai műszak a kedvence.
A péntek este általában a családé vagyis akár nálunk a házban akár más rokonnál összegyűlünk és játszunk kedvünkre.
Eheti törzshelyünk Paul tesónál volt ( aki a 3 csemetével már nehezebben mozdul... főleg, hogy mindegyik lány és érzékenyek a helyváltozásra. :))) Remélem az én lányom/aim nem lesz/nek ilyenek... ).
Mióta megérkeztünk Amerikába valahol játszanunk kell. A család nagy része póker-bubus... hihetetlen... én meg 3 napnál tovább nem emlékszem egy kártyaszabályra sem... valahogy ellenáll az agyam... mellesleg annyira nem leszek jó hogy behozzam a pénzt amit kiadunk érte.. ezért csak figyelem hogyan játszanak a többiek. Ez annyira nem izgalmas és így több pizza is fogy :))))
Viszont van egy játék amivel éjszakába nyúlóan tudunk játszani és még pénzbe sem kerül nyerni. A játék neve : Settlers of Catan
( aki többet akar tudni róla látogassa meg a következő honlapot http://www.jateklap.hu/content/view/13/9/ a játék magyarul is elérhető Catan telepesei néven kb 6000 Ftba kerül az alapszett és egyre nagyobb a rajongótábora Mo-n is. )

Az alapjáték 3-4 főre tervezett, de John vett egy kiegészítést így akár hatan is játszhatunk...


A móka abban rejlik, hogy minden játék félállításnál keverjük a különböző típusú földeket így mindenkinek egyenlő esélye van nyerni... de persze vannak hasznos trükkök amik segítenek...
Nem mintha reklámozni akarnám de ideális játék... kb 10 éves kortól... lassan itt a karácsony lepjétek meg magatokat vagy a családot ezzel remek társasjátékkal... :))))))

Mi olyannyira függők lettünk hogy akár éjszakáig játszunk... jelent esetben hajnali 2kor sikerült befejeznünk az 5. játékot aznap... és még előttünk volt legalább 20 perc vezetés.


Nos így töltjük szabadidőnket egy szép nagy családban...

Első utam a freeway-en

Szerencsésnek mondható, hogy nem az őszi szünetre lettem beteg. Múlt csütörtökön és pénteken ragyogó napsütésben fürödve tölthettem a kevéske szabadidőmet. Első feladatom múzeum látogatás volt. Nem bántásból, de a gyűjtemény közel sem volt olyan kiemelkedő, mint a magyarországi Szépművészeti múzeum.
Ha már úgyis pihenő napot tartott John elcsábítottam a múzeumba, nem titkolt szándékkal, hogy gyakorolni szeretném a vezetést. Tartogatott ő is egy meglepetés... legrövidebb út a múzeumhoz a freeway-en a szép nagy és forgalmas autópályán vezet és valamikor el kell kezdenem vezetni ezen az úton akkor legyen mondjuk MOST... és kiadta a kanyarodásra a "parancsot". A móka csak ezután jött. Minimum sebesség 45 mérföld/ó ami közel van 80 km/ó-hoz... figyelj hogy gyorsabb légy és válts sávot is közben... Nem tudom ki volt jobban megijedve... én vagy ő. :)
Túléltük mint a blogból is látszik...

Most mennem kell órára... minő csapás :)

Apa helyett az idősebb testvér mustrál

Múlt hét vasárnap lehetőségem volt megismerni a Kanadában felnőtt második legfiatalabb testvér udvarlóját. John előre figyelmeztetett, hogy ez egy mustra találkozó lesz, mert tudnia kell a fiú szándékait... milyen édes is a testvéri szeretet.
A srác 21 éves és már komoly vállalkozása van Kanadában, amit tizenévesen kezdett... ez nekem kicsit hihetetlennek hangzik. Nem sok magyar tinédzser kezd vállalkozásba némi zsebpénz kiegészítés reményében.
Óvatosan kérdezgette nehogy kellemetlenül érezze magát, de nyilvánvaló volt a szándék, néha álmélkodva én is besegítettem a kérdező biztos úrnak, hogy ő is ehessen.
Máskülönben egy szórakoztató fiatalembert ismerhettünk meg, miközben birkóztunk a félmarhával a steak étteremben. Egy adagnyi rendelésemet még a következő héten is ehetem.
Nem csoda, ha rengeteg amerikai hihetetlen méretekkel rendelkezik...
Ami viszont nagyon dicséretes, hogy minden éttermi étkezést salátával kezdenek. ( Ha mást nem is a salátát általában még ott legyűröm. :))) A többit szinte otthonra rendelem. )
John általában nem tud ellenállni... legyűri az egészet, majd jajgat... kinek milyen a taktikája.
Egy biztos ezeket a mennyiségeket nem neki találták ki. Ami viszont ilyenkor örömmel tölt el, hogy végtelenül jóízűen fal vééégre. :)

Milyen jó is az autószerelő a családban

Röviddel a mi esküvői partink után a legfiatalabb testvér is megtartotta a buliját.

A nap fénypontja mégis a sógorom, a mi kedves autószerelő rokonunk volt. Történt ugyanis én mint óvatos városi leány az ajándékot (mikro) és a bőrdzsekimet féltvén automatikusan bezártam a kocsi minden ajtaját. Fel sem merült bennem a gondolat, hogy a kedvesem a slusszkulcs legjobb helyét a kocsiban határozza meg arra az estére...benne meg fel sem merült, hogy a gondos bocs felesége bezárja az ajtókat. Mikor ez megtörtént boldogan nyugtázta - elfeledve a kulcs hollétét. Ímhol jön a mi megmentőnk, aki némi nehéz munka árán egy fémruhafogas segítségével megoldja a problémát mielőtt még a rendőrök megérkeznének.

A héten újra szükségünk volt a tudására... nem indult az autónk, míg én vártam, hogy valaki hazavigyen az iskolából... örülök neki, hogy ez nem velem történt, egyedül, a sulinál.
Mi lesz itt még télen... hóakadály meg ilyenek...
A diagnózis törött inditózár... remélem nem én törtem bele. :)))))

Szeptember utolsó hete fájdalmasan telt

Én nem tudom milyen kór támadott meg hirtelen, de teljesen legyűrt és fájdalommal, lázzal töltötte meg napjaimat. Emiatt sajnos a suliból is hiányoztam, ez csak a vizsga előtti matek-összefoglaló miatt volt kellemetlen.
A következő hétfőn alva járva elmentem a második vizsgámra... majd hazaérvén megkönnyebbülve omlottam az ágyba... végre a láz és fájdalom elmúltával mély álomba merültem. Első betegség kipipálva Utah-ban.